Kína számos afrikai ország legfontosabb kereskedelmi partnere lett. De Peking árnyékában alternatív adományozó építi befolyását: Japán jobb minőséget és fenntarthatóságot ígér Afrikának.
Ez volt Kína legnagyobb tevékenysége Európában: Olaszország csatlakozik az „Új Selyemút” hatalmas infrastrukturális projektjéhez. Peking befolyása eléri a világ legnagyobb ipari nemzeteit, a G7-et. Ugyanakkor ugyanebben a táborban növekszik a Népköztársaság globális befolyása. Míg a kínai kormány továbbra is az európai államok javára törekszik a közelgő EU-Kína csúcstalálkozón, Japán egyre inkább alternatív finanszírozóként helyezi el magát Afrikában.
Sinzo Abe miniszterelnök különösen előtérbe helyezi a kontinensen való részvételt. “Abe nagyon aktívan próbál alternatívákat teremteni Kínának, de általában az Új Selyemút tekintetében is” – mondta a japán szakértő, Céline Pajon a külpolitikai oldalon. Ez súlyosbítja Kína geopolitikai stratégiáját, és a lehető legjobban fenntartja a többpoláris világrendet.
Ez sok költséget jelent Abe-nek: a Tokió Afrikai Fejlesztési Konferencián (TICAD) 2016-ban 30 milliárd dolláros állami és magánberuházásokat hirdetett az afrikai kontinensen a következő három évben. Ennek például támogatnia kell az oktatást és az egészségügyi ellátást. Ezek közül tízmilliárd fordítandó az infrastrukturális projektek számára. Az ígéret növeli a 32 milliárd dollárt, amit Tokió már befektetett Afrika infrastrukturális projektjeibe.
Tanzánia például megkapta az első átkelőhídját az alapokból. A költség 45 millió dollár volt, és a tavalyi szeptemberi két év építését követően nyílt meg. Kenyában, a japán villamosenergia- és energiaipari vállalat Toshiba segíti az ország energiaellátását. Nairobi északnyugati részén a Toyota részt vesz egy geotermikus erőmű tervezésében.
Az elkötelezettség elsősorban a gazdasági érdekek miatt van – Japán, mint Kína, főként az afrikai országok nyersanyagai iránt érdeklődik. Ugyanakkor Abe aktívabb külpolitikájának részeként kell tekinteni, mondja Alexandra Sakaki a német Tudományos és Politikai Alapítványtól (SWP) Berlinben. Tokió jelenlegi kormánya szisztematikusabban próbálja hangsúlyozni Japán nemzetközi jelenlétét. A geopolitikai változások, mint például Donald Trump elnök országos orientált amerikai szakpolitikáinak és a kínai növekedésnek a fényében Japán egyre több nemzetközi partnerséget keres.
Japán fontos partnert szerzett Indiában – az afrikai kontinensre gyakorolt befolyása tekintetében is. Tokió és Új-Delhi kormányai megalapították az ázsiai-afrikai folyosót (AAGC). Egy 2017-es hivatalos előadás szerint a közös projekt célja Afrikában az egészségügyet, az infrastruktúrát és a hálózatépítést előmozdító kezdeményezések feltárása.
Aggódj a lehetséges túlzott eladósodás miatt
Egy projekt, amelyre Peking dühösen reagált. A “Global Times” kormányzati újság mondta: “Ha India és Japán létrehozta a folyosót az” Új selyemút ellen “, akkor újra meg kell gondolkodniuk, mielőtt belépnek a projektbe.”
Tekintettel a beruházások volumenére, a japán elkötelezettség semmiképpen nem egy konkrét ellenmodell az „Új Selyemút” számára. Kína elnöke, Xi Jinping tavaly ígéretet tett arra, hogy a kínai-afrikai csúcstalálkozót Pekingben 60 milliárd dollárral indítja el az afrikai államok segítésére. Kína 170 milliárd dolláros kereskedelmi volumenével elhagyta mind az Egyesült Államokat, mind a régi gyarmati hatalmat Franciaországot.
De minél több pénz érkezik Kínából, annál nagyobb az aggodalom az afrikai kormányok és a politikai függőségek lehetséges túlzott eladósodása miatt. Ezek már felismerhetőek Srí Lankán, Pakisztánban és Dzsibuti-ban.
Japán alternatívaként kíván működni, és hangsúlyozza a minőségre és a fenntarthatóságra irányuló befektetéseit, különös tekintettel a kínai részvételű projektek hátrányaira, mint például a Nairobi és Mombasa közötti vonat összeköttetésre. A The Japan Times szerint a projekt több mint 99 millió dolláros veszteséget jelentett az első év után. Kínától eltérően a japán befektetések nem teszik szükségessé a szerződések hazai vállalatoknak történő kölcsönzését és az adományozó ország munkavállalóinak alkalmazását.
Japán támogatta a beruházásokat, nem utolsósorban a szabályalapú világrendet, mondja Sakaki szakértő. Például Tokióban a kormány Afrikában megvitatja az Egyesült Nemzetek Szervezetével és a Világbankkal.
De Trump amerikai elnök jelenlegi politikájával ellentétben Japán több utat keres Kína integrálására, mondja Sakaki. A nyíltan konfrontatív hozzáállás ellentmondásos. „Egyrészt Kína úgy érzi, hogy ez provokálja, másfelől pedig a fogadó országoknak választani kell Japán és Kína között” – mondja a szakértő. 2017-ben Japán elvben megállapodott abban, hogy együttműködik az „Új Selyemút” kezdeményezéssel.
spiegel.de tudósítása alapján
Facebook
Twitter
Pinterest
Instagram
Google+
YouTube
LinkedIn
RSS