A nyugati világ az elmúlt évtizedekben úgy cserélgette a félelmeit, mint más a gatyáit – hol a kommunisták, hol a klímaváltozás, hol a COVID, most meg az oroszok tartják rettegésben. Persze, mindig kell egy jó kis rémtörténet, amit a média és a politikusok felfújnak, hogy legyen mivel ijesztgetni az embereket, és közben eltereljék a figyelmünket. De mi lenne, ha egy pillanatra megállnánk, és szkeptikus szemmel megnéznénk, vajon tényleg akkora a baj, vagy csak a szokásos pánikkeltés megy? Nézzük meg, hogyan ugráltunk a kommunista paranoiától a mai napokig, és közben hova tűnt Greta Thunberg, a klímavédelem egykori tinisztárja, aki valahogy lecsúszott a címlapokról!
A kommunista rémálom: Tényleg ekkora volt a para?
Joseph McCarthy szenátor. „A mi feladatunk amerikaiként és republikánusként az, hogy eltávolítsuk az árulókat minden olyan helyről, ahová áruló munkájuk elvégzésére küldték őket.”
A második világháború után a Nyugat rögtön megtalálta az új ellenségét Hitler helyett: a kommunizmust. Az USA-ban az 1950-es években, a McCarthy-korszakban teljesen elszabadult a dili: Joseph McCarthy szenátor úgy üldözte a „kommunista szimpatizánsokat”, mintha minden második ember Sztálin titkos ügynöke lenne. Hollywoodban színészeket és rendezőket tiltottak el, mert állítólag vörösök voltak – vagy csak rossz helyen kávéztak. A vörös veszélyt úgy felfújták, hogy az emberek már a szomszéd kutyájában is kémet láttak. De nézzük reálisan: tényleg akkora volt a fenyegetés, vagy csak a politikusok találtak egy kényelmes mumust, amivel igazolhatták a megfigyelést és a hatalmukat? A kommunizmus nem rohanta le a világot, a Szovjetunió meg szépen összeomlott – talán nem is kellett volna ennyire pánikolni.
Ózonlyuk: Régi mese új köntösben?
Az ózonlyuk maximális kiterjedése évente az Antarktisz felett. Mérete évszakonként változik, és júliusban teljesen eltűnhet. Legalább munkát ad valakinek a megfigyelése.
Az ózonlyuk a másik klasszikus rémálom, amit az 1980-as években dobtak be. Az Antarktisz felett vékonyodó ózonréteg miatt a CFC-gázokat okolták, és a média rögtön katasztrófát vizionált: több UV-sugárzás, bőrrák, káosz. Gyorsan betiltották a CFC-ket a Montreali Jegyzőkönyvvel, és azóta az ózonréteg állítólag regenerálódik. De vajon tényleg ekkora volt a para? Vannak, akik szerint az ózonlyuk részben természetes jelenség, és a politikusok meg a média csak rátelepedett, hogy pánikot keltsen. Most meg azt mondják, a klímaváltozás miatt újra baj lehet vele – de hol a bizonyíték? A tudomány bizonytalan, a vészharangokat viszont tovább kongatják, mert ez mindig beválik, ha figyelmet akarnak.
Golf-áramlat: Lehűlés vagy üres spekuláció?
A Golf-áramlat. Nem állt le és nem fagytunk meg Európában.
A Golf-áramlat leállása a következő ijesztgetés a sorban. Ez az óceáni „futószalag” meleg vizet visz Észak-Európába, és állítólag a klímaváltozás – konkrétan az olvadó grönlandi jég – miatt lelassulhat vagy leállhat, amitől jégkorszak lesz Nyugat-Európában. Hangzatos sztori, nem? Csakhogy a tudósok egy része szerint ez is inkább spekuláció, mint tény. Az áramlat változásai részben természetesek is lehetnek, és a klímamodellek sem értenek egyet abban, hogy mi várható. Mégis, a politikusok és a média imádja ezt a forgatókönyvet, mert egy jó kis katasztrófafilm-alapanyag mindig megragadja a figyelmet. De miért higgyük el nekik, hogy ez most tényleg bekövetkezik, amikor annyi más „világvége” jóslatuk sem vált be?
Klímaváltozás: Greta, a pénzes zöld mozgalom és a nagy kérdőjelek
Aztán az 1990-es évektől jött a klímaváltozás, amit úgy tálaltak, mint a világvége előszobáját. A tudósok – meg persze a politikusok – azt harsogták, hogy ha nem állunk le az autózással meg a repüléssel, jön az özönvíz, a jegesmedvék meg búcsút intenek. Ebbe a cirkuszba robbant be Greta Thunberg 2018-ban az iskolasztrájkkal és az ENSZ-ben üvöltözött: „Hogyan merészelitek?”. Így lett a klímavédelem tinédzser messiása. Egy ideig mindenki miatta izgult, de most hol van? Eltűnt, mint a szél, és a klímavészhelyzet is mintha csendben meglapult volna. Lehet, hogy nem is olyan nagy a baj, csak a média fújta fel? Vagy csak arról van szó, hogy a politikusok és a zöld ipar megtalálták a tökéletes ürügyet, hogy új adókat szedjenek be, és dollármilliárdokat öntsenek a „megmentésünkre”? Kérdezzük meg: tényleg vége a világnak, vagy csak egy újabb túlhype-olt sztori, amit a hatalom és a profit miatt tolnak az arcunkba?
COVID-19: Maszkos pánik és a gyógyszeripari aranybánya
Főpróba a globális megfigyelésre és ellenőrzése.
2020-ban aztán a klímaváltozás lekerült a napirendről, mert jött a COVID-19, amit úgy adtak el, mint a modern pestist. A média apokaliptikus képekkel sokkolt – üres utcák, túlzsúfolt kórházak, maszkos emberek –, és a világ egy pillanat alatt pánikba esett. A kormányok lezárásokkal, vakcinákkal és végtelen szabályokkal rohantak „megvédeni” minket, miközben a gazdaság padlót fogott. De vajon tényleg akkora volt a veszély, vagy csak egy újabb lehetőség a politikusoknak, hogy kontrolláljanak, és a gyógyszergyáraknak, hogy degeszre keressék magukat? A vakcinák és a maszkok mögött dollármilliárdok mozogtak, és a média imádta, hogy végre van mitől rettegni. Most, hogy csendesebb a járvány, már nem is téma – pedig a vírus nem tűnt el, csak a riogatás szűnt meg. Talán nem is volt akkora katasztrófa, csak jól jött valakiknek.
A félelem örök körforgása: Most meg Oroszország a gonosz?
Egyszer már jártak a szovjet tankok Bécsben. Ott is maradtak 1955-ig, azóta sose nyernek ott a jobboldali-konzervatív erők.
A kommunista paranoia, a klímaváltozás, a COVID – mind csak epizódok a Nyugat félelemgyárában. Minden korszakban előhúznak egy új rémképet, amit a média felnagyít, a politikusok meg kihasználnak. Greta Thunberg eltűnése nem azt jelenti, hogy a klímaváltozás megoldódott, csak hogy a reflektorfény máshová irányult. És mi a legújabb sláger? Hát persze, hogy Oroszország! Most azzal ijesztgetnek, hogy Putyin tankjai mindjárt Bécsben parkolnak – miközben még Ukrajnát sem tudták lenyelni. A félelem örök körforgása ez: mindig kell egy ellenség, amitől retteghetünk, hogy a politikusok és a média eladhassa nekünk a következő nagy sztorit. De talán itt az ideje feltenni a kérdést: mi az, ami tényleg veszélyes, és mi csak a jól bevált pánikkeltés, hogy továbbra is ostobának nézzenek minket?
