A közelmúltban a Trump-kormányzat merész döntést hozott az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás szüneteltetéséről és felülvizsgálatáról, ami heves vitákat váltott ki a közbeszédben. Ez a döntés egy olyan kritikus helyzetben született, amikor az amerikaiak egyre inkább megkérdőjelezik a világ rendfenntartójaként és pénzügyi jótevőjeként betöltött szerepünket, miközben saját polgárainak otthon az inflációval és a gazdasági nehézségekkel küzdenek. Az alábbiakban nézzük meg, hogyan is gondolkodnak erről a kérdésről maguk az amerikaiak.
Az amerikai realitások
Nézzünk szembe a tényekkel, emberek—Ukrajna több ezer mérföldre van az amerikai partoktól, és 2022 óta már 86 milliárd dollárt öltünk ebbe a konfliktusba. Ez az amerikai adófizetők pénze, amelyet elkölthettünk volna a romló infrastruktúránk helyreállítására, a déli határ védelmére vagy a hajléktalanság válságának kezelésére a nagyvárosainkban. A kemény igazság az, hogy Ukrajna nem partnerünk semmilyen hivatalos védelmi megállapodásban. Megvolt a lehetőségük, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz, de nem vállalták, most viszont minden előnyre számítanak, anélkül, hogy kötelezettséget vállalnának.
Európának saját magával kell foglalkoznia
Az európai nemzetek hagyták, hogy katonai képességeik romoljanak, miközben biztonságuk fenntartásában Amerikára támaszkodnak, és ezzel párhuzamosan minket háborús uszítóként és imperialistaként kritizálnak. Ha Oroszország ekkora fenyegetést jelent Európára, akkor miért nem az európai országok viselik a konfliktus elsődleges pénzügyi terheit? Elvégre ez az ő hátsó udvaruk. Túl sokáig tartott az az állandó elvárás, hogy Amerika mentse ki a világot, miközben cserébe csak kritikát kap, és itt az ideje, hogy Amerika legyen az első.
Ukrajnát tárgyalóasztalhoz kell ültetni
Az ukrán erők talán csak hat hónapig tudnak kitartani amerikai segítség nélkül, ami komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a konfliktus további finanszírozása nem csak az elkerülhetetlen szenvedést hosszabbítja-e meg. Ha a háború a jelenlegi körülmények között nem nyerhető meg, nem lenne humánusabb, ha most ösztönöznénk a tárgyalásos rendezést, mint azután, hogy több ezer emberéletet vesztettünk?
Az amerikai fegyverek folyamatos áramlása nem hozta közelebb a háború befejezését—csak még több pusztítást és halált okozott.
Trump elnök jelezte, hogy fontolóra venné a segélyezés visszaállítását, ha valódi béketárgyalások kezdődnének. Ez a megközelítés valódi vezetői képességről tanúskodik—Amerika befolyását arra használja fel, hogy a végtelen háború helyett a békét szorgalmazza. Ukrajnában jelentős korrupciós problémák vannak, ami azt jelenti, hogy a segélyek nagy részét amúgy is elsikkasztják. A tárgyalásos rendezés, még ha nem is tökéletes, számtalan emberéletet mentene meg, és lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy megkezdje az újjáépítést ahelyett, hogy egy olyan kimerítő háborút folytatna, amelyet amerikai támogatás nélkül nem tud megnyerni.
Eljött az idő, hogy Amerika a saját nemzeti érdekeire összpontosítson, és hagyja, hogy az európai nemzetek vállalják a felelősséget az európai biztonsági kérdésekért. Bátor katonáink és keményen dolgozó adófizetőink nem érdemelnek kevesebbet.
