Călin Georgescu, a román szélsőjobboldal kiugró alakja, a 2024-es elnökválasztás első fordulójában minden várakozást felülmúlva a legtöbb szavazatot szerezte meg. Ami azonban első pillantásra a román demokrácia egyik legnagyobb meglepetése volt, az hamarosan politikai válságba csapott át. Az Alkotmánybíróság ugyanis érvénytelenítette az eredményeket, arra hivatkozva, hogy külföldi – vélhetően orosz – beavatkozás történt a választásba. A BEC (Központi Választási Iroda) ennek fényében elutasította Georgescu újbóli indulását a május 4-i választásokon. A döntés hatalmas tiltakozást váltott ki, és Románia politikai térképe megremegett.
De ki is valójában Călin Georgescu, és miért vált ilyen rövid idő alatt ennyire megosztó figurává? Szélsőséges retorikája, antiszemita és homofób megjegyzései, valamint nyíltan oroszbarát nézetei már korábban is ismertté tették. A nyugati sajtó döbbenettel figyelte felemelkedését, míg az orosz médiumok hősként ünnepelték őt. De vajon valóban egy Kreml által támogatott politikai bábu, vagy csak a status quo-t fenyegető lázadó?
USA reakció
A botrány nem csupán Románia belpolitikai életét borította fel, hanem komoly nemzetközi hullámokat is keltett. A Reuters szerint Georgescu kizárása feszültséget generált Románia és az Egyesült Államok között. Az USA korábban is szoros figyelemmel kísérte a térség politikai mozgásait, és egy oroszbarát vezető megjelenése Bukarestben komoly aggodalmat keltett Washingtonban.
Georgescu ambivalens viszonyt ápolt az Egyesült Államokkal. Korábbi kijelentéseiben élesen kritizálta NATO-tagságot és az amerikai katonai jelenlétet Romániában, amit „gyarmati státusz” fenntartásaként értelmezett. Ezzel párhuzamosan, a Trump-adminisztráció néhány tagja – köztük JD Vance és maga Donald Trump – védelmébe vették Georgescut, és az őt érintő választási döntéseket az „európai elit önkényes beavatkozásának” nevezték. A Trump-közeli Elon Musk is felszólalt az ügyben, és cenzúrának nevezte Georgescu kizárását.
Az amerikai külpolitikai apparátus azonban – különösen az Európára fókuszáló diplomaták – inkább az ellenkező oldalra álltak. Szerintük Georgescu kormányra kerülése veszélybe sodorta volna Románia transzatlanti orientációját és az Ukrajnának nyújtott katonai segítséget is megkérdőjelezte volna. Nem véletlen, hogy Biden adminisztrációja végül kiállt a román intézmények döntése mellett, ezzel további feszültséget keltve az Egyesült Államokon belül is.
Georgescu és Oroszország
Moszkva természetesen nem hagyta szó nélkül az eseményeket. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kijelentette, hogy a román választások „elvesztették legitimitásukat” Georgescu kizárásával. Az orosz állami média nyíltan támogatta a jelöltet, és a Nyugat „demokratikus képmutatását” ostorozta.
Érdemes megjegyezni, hogy Georgescu régóta pozitív nyilatkozatokat tett Moszkváról. A NATO-t és az Európai Uniót többször is illegitim struktúráknak nevezte, míg Putyin Oroszországát olyan államként méltatta, amely „a nemzeti szuverenitás védelmezője”. Az orosz hírszerzéshez köthető források szerint az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen közvetlenül kérte a román vezetéstől, hogy tiltsák el Georgescut az indulástól. Ha ez igaz, akkor az az Európai Unió egyik legdirektebb politikai beavatkozása egy tagállam belügyeibe.
Az orosz propaganda mártírt csinált Georgescuból. A Kreml közeli sajtóorgánumok szerint ő az a jelölt, akit a Nyugat megpróbált elhallgattatni, és akinek kizárása újabb bizonyítéka annak, hogy Európa egy washingtoni diktátumnak engedelmeskedik.
Áldozat vagy veszélyes radikális?
A Călin Georgescu körüli botrány nemcsak Románia belpolitikai feszültségeit élezte ki, hanem újabb repedéseket hozott felszínre a nemzetközi térben is. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország közötti geopolitikai küzdelem egyik frontvonala lett Bukarest.
Hogy Georgescu valóban Oroszország embere-e, vagy csak egy rendszerellenes lázadó, akitől hataloméhsége miatt a Nyugat megrettent és elhallgattatott, az még mindig kérdéses. Egy dolog azonban biztos: neve már most beíródott Románia politikai történetébe, méghozzá nem is akárhogyan. És ha valamit tanulhattunk a történelemből, az az, hogy az ilyen figurák soha nem tűnnek el nyomtalanul.
