Az Egyesült Államok és az Európai Unió között egyre nagyobb törésvonal rajzolódik ki az ukrajnai háborúval és a lehetséges béketárgyalásokkal kapcsolatban. Miközben Donald Trump egy gyors rendezést szorgalmaz, az EU vezetése attól tart, hogy Washington egyoldalú döntései veszélyeztetik Európa geopolitikai helyzetét. Vajon az amerikai-orosz közeledés kiszorítja az uniót a konfliktus rendezéséből? És Magyarország milyen szerepet játszhat ebben a változó nemzetközi környezetben?
Mit nyer az USA, mit veszít az EU a békével?
Donald Trump politikája radikálisan átformálja az ukrajnai konfliktus körüli nemzetközi erőviszonyokat. A közelgő szaúd-arábiai Trump-Putyin találkozó különösen élesen világít rá erre – az EU képviselőit ugyanis teljesen kizárják a tárgyalásokról. Trump egyértelművé tette: a béketárgyalásokat kizárólag ő és az orosz elnök fogják lebonyolítani. Az USA jelenlegi vezetése gyors rendezést sürget, amely önmaga számára komoly belpolitikai sikert hozhat: Trump erős vezetőként léphet fel, aki véget vetett a háborúskodásnak, megkímélve az amerikai adófizetők milliárdjait.
Ezzel szemben az Európai Unió szinte kizárva találja magát a rendezési folyamatból. Az EU vezetői, élükön Ursula von der Leyennel, eddig feltétel nélküli támogatást nyújtottak Ukrajnának, mind katonailag, mind gazdaságilag. Egy amerikai-orosz közös megegyezés viszont gyökereiben ingathatja meg az EU geopolitikai helyzetét, hiszen Európa továbbra is energiafüggő marad Oroszországtól, míg az USA teljes mértékben kézben tarthatja az egész folyamatot.
Ki mellé áll Magyarország? – Ki áll Magyarország mellé?
Magyarország eddigi politikája egyértelműen a békepárti álláspontot képviselte, amely szembemegy az európai mainstreammel. Szijjártó Péter legutóbbi nyilatkozata szerint hazánk már a kezdetektől fogva egy olyan diplomáciai megoldás mellett kardoskodott, amely nem az eszkalációt, hanem a konfliktus gyors lezárását segítené. Magyarország érdeke egyértelmű: a szomszédban zajló háború gazdaságilag és politikailag is komoly kockázatokat hordoz.
Az USA új megközelítése egybeeshet Magyarország békepárti stratégiájával, ami erősítheti a kormány pozícióját. Ezzel szemben az EU kemény kritikákat fogalmazhat meg, hiszen az európai vezetők eddig teljes mellszélességgel Ukrajna támogatása mellett álltak. A kérdés az: lesznek-e olyan uniós tagállamok, amelyek szintén hajlanak majd a magyar álláspont felé?
Érdekesség, hogy Magyarországot nem hívták meg az EU rendkívüli csúcstalálkozójára, ahol az Ukrajnával kapcsolatos stratégiai döntésekről egyeztettek. Ez tovább erősíti az ország elszigetelődését az uniós főáramlaton belül, miközben az Orbán-kormány kommunikációjában ezt a magyar álláspont igazolásaként mutatja be.
Von der Leyen és az EU ellenállása
Von der Leyen látványos gesztussal üzent Washingtonnak, amikor lemondta Keith Kelloggal, az Egyesült Államok Ukrajnáért felelős megbízottjával tervezett találkozóját, és inkább Emmanuel Macron párizsi mini EU-csúcsára utazott. A diplomáciai gesztus egyértelmű volt: Brüsszel nem hagyja, hogy az USA egyoldalúan határozza meg az európai jövőt. Von der Leyen határozottan visszautasította a Trump-kormányzat nyomásgyakorlását, és az EU egységét akarja felmutatni, szorosabbra fűzve a kapcsolatait azokkal a tagállamokkal, akik Ukrajna további támogatását akarják biztosítani.
A francia és német vezetés világossá tette, hogy Európa nem fog kihátrálni Ukrajna mögül, és folytatják a katonai és gazdasági segítségnyújtást. Emmanuel Macron kijelentette, hogy „Európa nem lehet passzív szemlélője a saját kontinensén zajló konfliktusoknak”, míg Olaf Scholz szerint a békét csak Ukrajna részvételével lehet kialkudni.
Trump hogyan és miért zárja ki az EU-t?
Trump politikája lényegében arra épül, hogy az USA erejét megőrizze és az európai szövetségesekre ne pazarolja forrásait. A közelgő szaúd-arábiai találkozó ezt tökéletesen példázza: azzal, hogy az EU képviselőit teljesen kizárja a tárgyalásokról, Trump világossá teszi, hogy az európai érdekeket másodlagosnak tekinti. Az Ukrajnával kapcsolatos béketárgyalásokat is ebből a szempontból kezeli: az EU háttérbe szorul, mert Trump inkább Oroszországgal és a NATO-n kívüli szereplőkkel, mint Szaúd-Arábiával és Kínával akar megegyezni.
Ezzel együtt Európa védelmi és gazdasági függősége az Egyesült Államoktól egyre nyilvánvalóbb. Ha az USA kivonja a katonai és gazdasági támogatás egy jelentős részét, az EU-nak új stratégiát kell kialakítania a védelmi iparában, ami kérdőjeleket vet fel a jövőbeli geopolitikai pozíciójával kapcsolatban.
A brit miniszterelnök óvatos támogatását fejezte ki Trump megközelítésével kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy „Európa biztonságának megőrzése közös felelősség”. London ugyanakkor nem kívánja teljes mértékben alárendelni magát az amerikai politikai fordulatnak, és fenntartja saját stratégiai mozgásterét.
Változó idők, változó szerepek?
Az USA és az EU közötti feszültség várhatóan nem csitul a közeljövőben. Míg Washington és Moszkva közeledhet egymáshoz, Európa egyre nehezebb helyzetbe kerül. A nagy kérdés az, hogy az EU országai végre összezárják-e soraikat, vagy mindenki a saját útját járja majd. Magyarország békepárti álláspontja akár még előnyös is lehet ebben az új helyzetben, de ehhez az kell, hogy más uniós országok is hasonló véleményre jussanak. Az biztos, hogy izgalmas időszak következik: vagy egy erősebb, egységesebb Európai Unió születik a jelenlegi válságból, vagy pedig az EU elveszítheti azt a kevés beleszólást is, ami még maradt neki a világpolitika alakításában.
