Miért fontos a stratégiai függetlenség?
Európa előtt továbbra is komoly kihívást jelent a stratégiai függetlenség elérése. Bár Brüsszelben és a tagállamok fővárosaiban egyre hangosabban hirdetik az önellátás gondolatát, a szavak tettekbe ültetése nehézkesnek bizonyul. Az EU gazdasági ereje és politikai befolyása ellenére továbbra is nagymértékben függ az Egyesült Államoktól a biztonság, a gazdasági stabilitás és a globális diplomáciai befolyás terén.
Gazdasági függőség: Képes-e Európa önállóan fellépni?
Vegyük például Trump korábbi hajlandóságát arra, hogy vámokat vessen ki európai árukra, az acéltól a mezőgazdasági termékekig. Az EU széttagolt döntéshozatali folyamatai – ahol 27 tagállamnak kell egyetértenie a válaszintézkedésekről – lassúvá teszik az ilyen lépések ellensúlyozását. Ez rávilágít arra, hogy az EU döntéshozatali folyamatának új irányításra van szüksége.
Katonai függőség: Meg tudná védeni magát Európa?
Mindeközben egy egységes katonai erő hiánya miatt Európa a NATO-ra szorul, ahol az Egyesült Államok kiemelkedő szerepet játszik. Trump NATO-finanszírozással kapcsolatos szkepticizmusa és a tagállamok védelmével kapcsolatos alkalmi megjegyzései tovább fokozták ezt a sebezhetőséget.
Belső megosztottság: Képes-e Európa egységesen fellépni?
Európa nehézségeinek a középpontjában egy alapvető feszültség áll: az a törekvés, hogy globális hatalomként lépjen fel, szemben az Egyesült Államoktól való mély függőségével. Még akkor is, amikor az EU nagyobb függetlenségre törekszik olyan területeken, mint a védelem és a technológia, nehezen tudja leküzdeni a belső megosztottságot, és egyensúlyozni a nagyobb államok, például Németország és Franciaország érdekeit az olyan nemzetekkel, mint Lengyelország és a balti államok, amelyek szorosabb kapcsolatokat részesítenek előnyben az USA-val.
Diplomáciai kihívások: Hogyan reagálna Európa egy Trump 2.0-ra?
Trump grönlandi fenyegetései rávilágítanak erre az egyensúlyhiányra. Az ő erélyessége nem csupán diplomáciai próbatétel – ez egy provokáció, amely rámutat Európa képtelenségére arra, hogy határozottan ellensúlyozza az ilyen fenyegetéseket. Amíg az EU nem dolgoz ki erősebb közös védelmi stratégiát, és nem diverzifikálja gazdasági és energetikai partnerségeit, kiszolgáltatott marad Washington egyoldalú lépéseinek.
Stratégiai autonómia: Mit jelent valójában?
A stratégiai autonómia eléréséhez az Európai Uniónak (EU) először egyértelműsítenie kellene a kifejezés tartalmát. A stratégiai autonómia koncepciója a politikai kommunikációban jól hangzik, azonban nem mentes az ellentmondásoktól, különösen mivel végső célja továbbra sem világos. Milyen körülmények között mondhatja magát Európa stratégiailag autonómnak? Ha önellátóvá válik a fentebb említett kritikus ágazatokban, vagy ha ellenőrzi az ellátási láncokat?
A kérdés összetett, mivel a globalizáció során a szereplők között egymásra utaltság alakult ki, ezért egyik félnek sem érdeke egyoldalúan felbontani a kapcsolatot. A stratégiai autonómia nem a függetlenség illuzórikus kereséséről kell, hogy szóljon, hanem a komplex kölcsönös függőségi viszonyok stratégiai irányításának kell lennie.
Konkrét lépések: Mit tesz az EU a stratégiai függetlenségért?
Az EU-nak konkrét lépéseket is kell tennie a stratégiai függetlenség terén. Az Európai Unió az első biztonsági és védelmi fehér könyvét, a Stratégiai Iránytűt az állam- és kormányfők az Európai Tanács 2022. március 24-25-i ülésén hagyták jóvá. Ennek keretében az EU vállalja, hogy 2025-re felállít egy európai gyorsbevetési képességet, amely akár 5000 emberrel bárhol bevethető, beleértve az ellenséges környezeteket is. Emellett az Európai Bizottság 2022 februárjában átfogó értékelést végzett az EU stratégiai függőségeiről, mely elsősorban a nyersanyagokra, gyógyszerészeti hatóanyagokra, Li-ion akkumulátorokra, tiszta hidrogénre, félvezetőkre, valamint a felhőalapú és peremhálózati informatikára koncentrált.
Mi a jövője Európa stratégiai függetlenségének?
Végső soron Európa stratégiai függetlenségének kérdése nem csupán egy politikai célkitűzés, hanem létfontosságú szükséglet a globális hatalmi viszonyok átalakuló világában. Ahogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke fogalmazott 2023 januárjában, a davosi Világgazdasági Fórumon – Ahhoz, hogy az EU ne csak passzív szemlélője legyen a geopolitikai eseményeknek, hanem aktív alakítója is, fel kell számolnia belső megosztottságát, meg kell erősítenie gazdasági ellenálló képességét, diverzifikálnia kell energiaforrásait, és ki kell építenie egy valódi, közös védelmi stratégiát. A stratégiai autonómia nem jelenti az Egyesült Államoktól való teljes elszakadást, hanem egy kiegyensúlyozottabb, egyenrangúbb partnerség kialakítását, amely lehetővé teszi Európának, hogy saját érdekeit és értékeit hatékonyan képviselje a nemzetközi porondon. Csak így válhat Európa a 21. században a stabilitás, a béke és a prosperitás valódi pillérévé.
