Világpanoráma

Külpolitikai elemzések és háttérinformációk a világ eseményeiről.

Európa hanyatlása és a harc az örökségért: Grönlandtól Észak-Afrikáig

Oszd meg a cikket!

Európa egykor technológiai, gazdasági és gyarmati dominanciája révén páratlan befolyással bírt a világban, ám a 21. századra ez jelentősen megkopott. A kontinens visszaszorulása hatalmi vákuumokat hozott létre olyan térségekben, amelyek korábban szoros kapcsolatban álltak vele. Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és Törökország ma már egyre inkább versengenek ezekért a régiókért gazdasági beruházásokkal, katonai stratégiákkal és geopolitikai szövetségekkel. Az alábbiakban ezt a versenyt és Európa visszaszorulásának szerkezeti okait elemezzük.

Grönland: Az északi-sarki erőforrások

Grönland, amely autonóm területként Dániához tartozik, az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálás egyik központi helyszíne lett. Az éghajlatváltozás hatására megnyílt a hozzáférés a ritkaföldfémekhez és a stratégiai fontosságú északi hajózási útvonalakhoz, amelyeket kínai állami vállalatok igyekeznek kihasználni bányászati és infrastrukturális beruházásokkal. Az Egyesült Államok válaszul 2020-ban újranyitotta konzulátusát Nuukban, szerződéseket kötött a Thule Légibázis biztosítása érdekében, és akadályozta a kínai projekteket.

Az USA hosszú ideje próbálja megszerezni Grönlandot stratégiai jelentősége miatt. 1867-ben William H. Seward külügyminiszter tárgyalásokat folytatott a sziget megvásárlásáról, de az üzlet végül nem jött létre. 1946-ban az USA hivatalosan 100 millió dollárt ajánlott aranyban Grönlandért, hivatkozva annak katonai fontosságára a hidegháború korai szakaszában, ám Dánia elutasította az ajánlatot. A legutóbbi próbálkozás 2019-ben történt, amikor Donald Trump nyilvánosan kifejezte érdeklődését Grönland megvásárlása iránt, „nagy ingatlanüzletként” jellemezve az ötletet. A dán kormány abszurdnak nevezte a javaslatot, ami feszültséget szült a két ország között. 2025-ben Trump ismét bejelentette, hogy szándékában áll Grönlandot az Egyesült Államokhoz csatolni, gazdasági és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Bár Dánia és Grönland vezetői ismét visszautasították az ötletet, ez ismét rávilágított a sziget folyamatos geopolitikai jelentőségére.

Észak-Afrika: Kína gazdasági térnyerése

Észak-Afrikában Kína az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés (BRI) révén fokozatosan kiszorítja a hagyományos európai hatalmakat, például Franciaországot. 2013-ra Kína már megelőzte Franciaországot, mint Algéria legnagyobb gazdasági partnere, és jelentős befektetéseket eszközölt kikötőkbe, távközlésbe és az energiaiparba. Az EU fókusza a migrációs kontrollra és a megszorításokra korlátozta befektetési lehetőségeit, míg Peking politikai feltételek nélkül nyújt infrastrukturális hiteleket, gyengítve ezzel Európa befolyását.

Ukrajna: Az EU és Oroszország ütközőzónája

Oroszország 2014-es krími annektálása és 2022-es ukrajnai inváziója közvetlen kihívást jelentett Európának a keleti határain. Miközben az EU és az Egyesült Államok katonai és pénzügyi támogatást nyújtott Ukrajnának, Európa orosz energiafüggősége és széttagolt védelmi politikája kezdetben akadályozta az egységes fellépést. A konfliktus arra kényszerítette az EU-t, hogy geopolitikai szereplőként lépjen fel, bár késlekedései rávilágítottak katonai és energiaellátási sebezhetőségére, gyengeségére.

A Balkán: megrekedt EU-bővítés

Az EU bővítésének elhúzódása a Balkánon lehetőséget adott Oroszország és Törökország befolyásának növelésére. Oroszország támogatja Szerbia Koszovó függetlenségével szembeni ellenállását, míg Törökország kulturális kapcsolatait kihasználva mélyíti befolyását Boszniában és Koszovóban. Kína infrastrukturális beruházásai, például a pireuszi kikötő felvásárlása Görögországban, tovább gyengítik Európa gazdasági dominanciáját.

Brexit: öngól Európának

Az Egyesült Királyság 2020-as kilépése az EU-ból jelentősen gyengítette Európa kollektív gazdasági és diplomáciai súlyát, a GDP 15%-os csökkenését és a külpolitikai kohézió megroppanását eredményezve. Az Egyesült Államok immár külön szövetségesként kezeli az Egyesült Királyságot, miközben az EU egyensúlyozni próbál belső reformjai és külső versenytársai között.

Európa hanyatlásának okai

Európa gazdasági szerepe az elmúlt évtizedekben jelentősen visszaesett. Míg 1960-ban még a világ GDP-jének 28%-át adta az EU, ez az arány 2023-ra 16,5%-ra csökkent. A kontinens versenyképessége folyamatosan csökken, mivel a növekedési ütem elmarad az Egyesült Államok és Ázsia dinamikus fejlődése mögött. A katonai alulfinanszírozottság tovább mélyíti a problémát, hiszen az EU védelmi kiadásai csupán a GDP 1,5%-át teszik ki, ami messze elmarad a NATO által elvárt 2%-os szinttől. Ennek következtében Európa továbbra is nagymértékben függ az Egyesült Államok biztonsági garanciáitól. Emellett a demográfiai válság is jelentős szerepet játszik a hanyatlásban. Az európai népesség globális aránya 1960-ban még 14% volt, de 2023-ra 6,6%-ra csökkent. Az alacsony születési ráta, amely jelenleg 1,5 gyermek/nő körül mozog, hosszú távon csökkenti a gazdasági dinamizmust és növeli a munkaerőhiányt, ami további gazdasági visszaeséshez vezethet.

Vélemény, hozzászólás?