Világpanoráma

Külpolitikai elemzések és háttérinformációk a világ eseményeiről.

Miért kéne Putyinnak egyáltalán tárgyalnia?

Oszd meg a cikket!

Az elmúlt év nagy fordulatot hozott az Ukrajnában zajló háborúban. Oroszország nem csak, hogy fölénybe került a harcmezőn, és sorra szerezte meg a front legvédettebb városait, de még Ukrajna nyugati szövetségesei is elbizonytalanodtak, a katonai támogatások egyre akadoznak. A Nyugat vagy fokozza a fegyverszállításokat, vagy Oroszország addig nyújtja a béketárgyalásokat, míg a kivéreztetett Ukrajna katonailag össze nem roppan. Donald Trump amerikai elnök és csapata nagy dilemma előtt áll: Vlagyimir Putyin orosz elnök számára az is elegendő, ha jóhiszeműséget színlelve béketárgyalásokat folytat, miközben valójában időhúzásra játszhat. Az ukrán hírszerzés vezetője, Kirilo Budanov szerint legfeljebb nyárig tarthatják magukat az ukrán erők.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a 2022 februárjában indított műveletkor azt gondolta, hogy néhány napon belül csapatai Kijevet is beveszik. Az orosz katonák inkább sétagaloppként gondoltak a kihívásra, semmint hogy éveket át elhúzódó harcokkal számoltak volna. Lassan három egész esztendő telt el azóta, de úgy tűnik Putyin is „megbarátkozott” mostanra a helyzettel.

Putyin úgy gondolhatja, hogy az idő neki dolgozik, és minden egyes nap közelebb viszi az elkerülhetetlen győzelemhez.

Putyin ezen meggyőződése – akár helyes, akár nem – a valódi béketárgyalások legnagyobb akadálya lehet.

Ha Putyin úgy látja, hogy a harctéri helyzet napról-napra az ő számára lesz kedvezőbb és kedvezőbb, akkor egyáltalán miért kéne beleegyeznie egy kompromisszumos békébe? Ha Európa és az Egyesült Államok együtt akarnak eredményeket elérni világossá kell tenniük, hogy a háború folytatása idővel csak nehezebb és költségesebb lesz Moszkvának. Ennek feltétele, hogy a nyugati katonai segítség – mennyiségben és minőségben egyaránt – radikálisan növekedjen, ahogy múlik az idő.

Az utolsó jelentős szintlépés a segítségnyújtásban a nagy hatótávolságú rakétarendszerek orosz területen való bevetésének engedélyezése volt a Nyugat részéről.

Putyinnak érdemes elhúznia a tárgyalásokat

A történelmi tapasztaltok alajpján a háborúk általában vagy teljes katonai győzelemmel, vagy tűzszünettel, vagy pedig békeszerződéssel érnek véget. A 20. század közepe óta csak elenyésző részük (mintegy 16 százalékuk) végződött tényleges, tartós békemegállapodással, és ráadásul azok közül is sok újra fellángolt néhány éven belül.

A sikeres egyezségekhez általában az kell, hogy mindkét fél belássa: a további harc inkább a kárukra válik. Putyin azonban továbbra is úgy tekint magára, mint aki katonailag előbb-utóbb végzetes előnybe kerül. Ahogyan a második világháborúban vagy épp a téli háborúban, Oroszország most is hajlandó döbbenetes emberveszteségeket vállalni akár minimális területi nyereségekért is. A képlet nem kedvez az ukránoknak. A kövér ember lesoványodik, a sovány ember pedig meghal – a New York Times elemzésében röviden így foglalja össze az Oroszország és Ukrajna közötti egyre egyoldalúbbá váló erőviszonyokat. Putyin jól ismeri a kivárásra alapozott időhúzó stratégiát, és azt is látja, hogy a Nyugat inkább már csak csepegteti a fegyvereket Ukrajnának. Az orosz vezető felmérte a széljárást, és úgy értékelte, az idő neki dolgozik.

Kikényszerítheti a békét Trump?

Az új amerikai adminisztráció nagy eséllyel sürgetni fogja Putyint, hogy üljön tárgyalóasztalhoz. Ám ha a Nyugat továbbra is csak mérsékelt katonai támogatást nyújt, Putyin nagyot fog nyerni, ha sikeresen húzza az időt. Minden egyes elvesztett orosz életet vagy észak-koreai zsoldost elhanyagolható árnak tekint, ha cserébe a nyugati politikai akarat gyengül. Putyin valószínűleg kivár, és közben jóhiszemű tárgyalási színjátékot játszva próbálja rávenni az Egyesült Államokat, hogy csökkentse, vagy végleg szüntesse be a fegyverszállításokat.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök népszerűségi mutatói drasztikusan romlanak, miközben a legnépszerűtlenebb döntései még csak most következnek. Zelenszkij külső támogatás hiányában nem képes hosszú távon ellenállni az orosz fölénynek, így engedményeket kényszerülhet tenni. A megszállt területek, köztük a Donbasz és a Krím már eleve elveszített áldozatok, Ukrajna egyre kevesebb mozgástérrel bír majd a tárgyalásokon. Putyin ezzel szemben szabadon dönthet, meddig akarja folytatni a harcot, vagy meddig tart fenn egy elhúzódó álbéketárgyalást.

Mit tehet a Nyugat, ha nem akarja nyerni hagyni Oroszországot?

Ha nem akarják, hogy Oroszország nyerjen, akkor az Egyesült Államoknak és Európának egyértelműen jeleznie kell, hogy minél tovább folytatja Oroszország a háborút, annál erősebb és modernebb fegyverekhez jutnak az ukránok. Amennyiben a Trump-adminisztráció ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból, azonnal fel kell gyorsítania a légvédelmi rendszerek (Patriotok, AIM–7, AIM–9, AIM–120), a tüzérségi eszközök (M777) és a szükséges lőszerek szállítását. Egy jól kidolgozott menetrend alapján az eddigi mintát követve az idő múlásával egyre erősebb ütőkártyákat kell kapjon Kijev: JASSM és ATACMS rendszereket, MQ–9 Reaper drónokat, majd végül modernizált F–16-os vadászgépeket is.

Már tucatnyi F–16-os vadászbombázót ajánlottak fel és szállítottak le, amelyek nagyobb mennyiségben sokkal nehezebbé tehetík Oroszorszég dolgát.

Gazdasági fronton ugyanígy lehetséges fokozatosan tovább növelni a szankciók nyomását: a jóhiszemű tárgyalások enyhítést hozhatnak, a makacs orosz magatartás viszont új szankciókkal járna. Donald Trump már belengette, hogy az olajárak OPEC- tagországok általi leszorításával mérne csapást az orosz háborús költségvetésre. Emellett létfontosságú, hogy Putyin szűk környezete – az oligarchák és a vezető tisztségviselők – belássák: a háború hosszú távon a saját érdekeiket is veszélyezteti. Félniük kell a belső elégedetlenségtől, a sorozással kapcsolatos szigorításoktól és attól, hogy Ukrajna adott esetben orosz területeken is képes csapást mérni. Ebben kulcsszerepet játszhat egy ügyes és határozott információs hadviselés, amely pontosan azt mutatja be az orosz társadalomnak: a folytatódó háború mindannyiukat érintheti, és ez már nem pusztán a szomszédban zajló konfliktus.

Ha Ukrajna kezét elengedi a Nyugat

Trumpot természetesen hajthatja a vágy, hogy mielőbb megoldja a háborút, akár területi engedmények árán is. Hivatalban töltött évei korlátozottak, míg Putyin – lényegében élethosszig – hatalomban maradhat.

Ám a béke elérése bármiáron — akár Ukrajna feláldozásával is— merőben új helyzethez vezet. Ha Oroszország diadalmaskodik, mi gátolná meg Putyint, hogy újabb országokat vegyen célba? Miért állna meg a birodalmi terjeszkedés, ha az első lépéseknél sikeres volt? Emellett Kína is erőt meríthet a nyugati gyengeségből, Tajvan és más vitás térségek tekintetében. A megalkuvó amerikai hozzáállás ráadásul csorbítaná a világ valaha volt legerősebb hatalmának tekintélyét is.

Nagy a tétje a találkozónak

Putyin tévedett, amikor azt hitte, három nap alatt beveszi Kijevet. Ismét tévedhet, ha azt gondolja, hogy az idő és az erőforrások végtelenek számára. Ha a Nyugat eltökélt, most bebizonyíthatja, hogy igenis képes olyan segítséget és lendületet adni Ukrajnának, amely megakadályozza Oroszország fölényének kialakulását. Ha az USA és Európa nem akarja összehangolt, erőteljes és kockázatvállalóbb lépésekkel meggyőzni Moszkvát, hogy a háború folytatásával csak veszíthet, akkor az alternatíva Ukrajna számára a lassú halál. Ha a Nyugat kiegyezik, akkor történelmi tanúi lehetünk egy új orosz birodalmi előretörésnek, ami meghatározó lenne egész Európára és a világra nézve is.

Forrás: csis.org – Putin thinks he can win

Vélemény, hozzászólás?