Amikor 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, a nemzetközi közösség gyorsan reagált: az Európai Unió, az Egyesült Államok és számos NATO-tagállam jelentős katonai, pénzügyi és humanitárius segítséget nyújtott Ukrajnának. A norvég kormány élen járt abban, hogy minél gyorsan elítélje az orosz agressziót, és hivatalos közleményekben biztosították Ukrajnát a szolidaritásukról. Azonban ha a valóságot nézzük, Norvégia valójában dúskál az extraprofitban mióta folyik a háború, segítségnyújtásban pedig messze elmarad attól, amit megtehetne.
A háborús extraprofit – Norvégia szakította a legnagyobbat az ukrajnai konfliktusból
A háború hatására az orosz energiaexport drasztikusan kiszorult Európából, Norvégia pedig Európa legnagyobb gáz- és kőolajszállítójává lépett elő. Az energiahordozók árainak megugrása miatt a skandináv ország elképesztő profitra tett szert: 2022-2023 során csak a gázexportból közel 1.300 milliárd norvég korona, vagyis körülbelül 111 milliárd dollár többletbevétele keletkezett.
Miközben a szavak szintjén Norvégia Ukrajna leghangosabb támogatói között van, addig 2024-2025-ben mindössze 3,1 milliárd dollárt különített el a háború sújtotta ország támogatására, ami kevesebb mint 3 százaléka a háborús extraprofitjának. Összehasonlításként: Németország 16,3 milliárd dollár, az Egyesült Államok pedig 92 milliárd dollár segítséget nyújtott 2022 januárja és 2024 októbere között.
A harácsolás bajnokai
A norvég kormány retorikája erősen támogató, azonban a ténylegesen nyújtott segítségek ennek ellenkezőjéről tsnúskodnak. A GDP-hez viszonyított támogatási arányuk csupán 0,7 százalék, amellyel csupán a kilencedik helyet foglalják el Európában, miközben a közeli Dánia (2,0 százalék) és Észtország (2,2 százalék) messze túlszárnyalják ezt az arányt. Norvégia kormánya továbbra is megállás nélkül harácsolja a háborús profitot a világ legnagyobb szuverén vagyonalapjában, amely jelenleg 1.700 milliárd dollárt ér.
Norvégia közös határon osztozik Oroszországgal, és mindig is a NATO szövetségére támaszkodott biztonsága érdekében. Ha Oroszország katonailag megerősödve kerülne ki a konfliktusból vagy előnyös békeszerződést köt, az Norvégia jövőbeni biztonságára is kockázatot jelenthet. Ráadásul egy Trump-adminisztráció általi visszafogottabb amerikai szerep Európában még inkább rávilágít arra, hogy Norvégia felelőssége nem csupán erkölcsi, hanem geopolitikai is.
Kötelességük a helyreállítás
Ha Norvégia valóban komolyan vette volna az ukrajnai konfliktust, akkor az extraprofitja egy jelentősebb részét visszaforgatta volna Ukrajna megsegítésére. Ez következett volna morálisan abból, hogy Ukrajnát a harcok folytatására buzdították. Ha az ország meg akarja őrizni békeszerető és felelős világpolgár imázsát, itt az idő, hogy cselekedjen nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. A kiszivárgó béketervek szerint az Egyesült Államok és Oroszország nagyrészt Európával akarják megfizettetni Ukrajna újjáépítésének költségeit. Norvégia önellentmondásos stratégiájának most véget kell érnie. A háború befejeződése után kötelességük, hogy ők is kárpótolják az Ukrajnában maradtakat, amiért értelmetlenül a mészárszékre terelték őket.
