Világpanoráma

Külpolitikai elemzések és háttérinformációk a világ eseményeiről.

A nagy ásványkincs-rablás Kongóban és a román zsoldosok

Oszd meg a cikket!

Vajon honnan származik az okostelefonokhoz és az elektromos autókhoz használt ritkaföldfém jelentős része? Érdemes egy pillantást vetni Kongó és Ruanda határvidékére. Itt zajlik az a háttérháború, ahol az EU és Kína titokban, de egyre nyíltabban csap össze Afrika ásványkincseiért. Míg Ruanda a csempész, az EU az orgazda, Kína pedig az, aki a másik oldalon próbálja meg lenyúlni az árut. És hogy a káosz teljes legyen, még a román zsoldosok is színre léptek!

Miért épp Kongó?

A Kongói Demokratikus Köztársaság nemcsak hatalmas földterülettel és sűrű dzsungelekkel büszkélkedhet, hanem olyan ásványkincsekkel is, amelyek nélkül a modern technológia elképzelhetetlen lenne:

  • Koltán, arany és ón: A világ elektronikai iparának egyik legfontosabb alapanyagai.
  • Rubaya – az aranytojást tojó tyúk: Ez az M23 által ellenőrzött bányavidék adja a globális koltántermelés 15%-át. És ki vásárolja meg a csempészett ásványokat? Hát persze, hogy az EU!
  • Ruanda – a közvetítő: Ruanda hivatalosan nem termel annyi koltánt, mint amennyit exportál. A képlet egyszerű: Kongóból „elviszik”, Ruandán keresztül adják el, az EU pedig felvásárolja.
  • A koltán ércből nyerik ki a tantált, amely kondenzátorok bevonataként kulcsfontosságú alkatrész elektronikai eszközökben. Bár a hatalmas feltárt készletek vannak Ausztráliában és Brazíliában is, az afrikai országok – főként a Kongói Demokratikus Köztársaság és környező államai – átvették a kitermelésben a vezető szerepet, mivel itt található a világ koltánkészletének 80%-a, és a kitermelés is jóval olcsóbb.

Mi az M23 és honnan jött?

Az M23 egy tuszi többségű lázadócsoport, amely azért alakult meg, hogy a tuszik védelmét biztosítsa a hutu milíciáktól. Az ENSZ és más jelentés szerint az M23 valójában Ruanda érdekeit szolgálja, és ásványkincsek fölötti ellenőrzésért küzd Kongóban. Ruanda és az EU közvetett módon is hasznot húz az M23 működéséből, hiszen a lázadók által irányított bányákból származó nyersanyagok az európai piacokra kerülnek.

A hutu-tuszi mészárlás és a macheték eredete

A Kongó-Ruanda konfliktus egyik gyökere az 1994-es ruandai népirtás, amely során a hutu szélsőségesek közel egymillió tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le alig 100 nap alatt.

A népirtás egyik legfontosabb eszköze a machete volt – több százezer darabot importáltak Franciaországból közvetlenül a mészárlás előtt.

Elhagyott machete Ruandában. A mészárlást megelőzően pár év alatt 580 tonna machete-t importáltak Ruandába, amik hutuk kezében kötöttek ki. Primitív és brutális eszköz, használatával az erőszak személyes és kegyetlen módon valósul meg.

A mészárlást a hutu Interahamwe és más milíciák hajtották végre, amelyeket a ruandai kormány akkor még támogatott. A népirtás után rengeteg hutu menekült át Kongóba a megtorlástól tartva, ahol a mai napig milíciákba szerveződnek és destabilizálják a térséget.

A nyugati képmutatás

Miközben Brüsszelben politikusok emberi jogokról papolnak, közben az EU 750 millió fontos szerződést kötött Ruandával a ritkaföldfémek felvásárlására. Az EU a világ egyik legnagyobb fogyasztója a kongói ásványoknak – csakhogy ezek az ásványok hivatalosan „ruandaiak”. ENSZ-jelentések szerint Ruanda koltánexportja 2023-ban 50%-kal nőtt, ami meglepő, ha valóban csak a saját forrásaiból termelné ki. Nyugati technológiai óriások, mint az Apple és a Tesla, rendszeresen kerülnek célkeresztbe, mert nem tudják (vagy nem akarják) pontosan nyomon követni, honnan is származnak az alapanyagaik. Az EU csak akkor foglalkozik az afrikai emberi jogi aggályokkal, ha nem zavarja az üzletet. A „ruandai” koltán zavartalanul áramlik Nyugatra.

Román zsoldosok kalandja

Román zsoldosok megadják magukat Kongóban

A kongói kormány gondolt egy merészet, és román zsoldosokat bérelt fel, hogy segítsenek az M23 elleni harcban. Az eredmény? A román zsoldosok 2025 elején gyorsabban adták meg magukat, mint ahogy a kongói hadsereg egyenruhát osztott volna nekik. Ahelyett, hogy megtörték volna az M23 lázadókat, inkább Ruandán keresztül evakuálták őket, mielőtt egyáltalán harcba szálltak volna.

Ki nyer a nagy ásványháborúban?

A Kongó-Ruanda konfliktus valójában nem Ruandáról vagy Kongóról szól – ez az EU és Kína nyersanyagokért folytatott háborúja. Ruanda csak egy ügyes közvetítő, aki „tisztára mossa” a lopott ásványokat, az EU pedig megveszi őket, mintha semmi köze nem lenne a konfliktushoz. Kína eközben saját érdekeit védi, és a kongói hadsereget látja el fegyverekkel, hogy megőrizze a befolyását.

A Kongó-Ruanda konfliktus nem csupán regionális probléma, hanem egy globális játszma része, amelyben az ásványkincsek feletti ellenőrzés a valódi tét. Az EU és Kína gazdasági és geopolitikai érdekei ütköznek, miközben Ruanda stratégiai közvetítőként, Kongó pedig kimeríthetetlen nyersanyagforrásként szolgál. A valóság egyszerű: az ásványkincsek ott hasznosulnak, ahol a technológiai fejlődés diktálja, függetlenül attól, hogy honnan és milyen úton kerültek oda.

Vélemény, hozzászólás?