Egy évig volt ártatlanul börtönben Deniz Yücel újságíró Törökországban. Az ő kiszabadulása okot ad az örömre. Mindazonáltal a szövetségi kormány nem folytathatja menetrendjét Ankarával kapcsolatban.
Deniz Yücel szabadul. A szabadon bocsátás körülményeiről folytatott valamennyi megbeszélésen, amely most következik, először is kell, hogy szünetet tartson és egyszerűen boldog legyen.
Yücel ártatlanul börtönbe került egy évig. Ezzel az igazságtalansággal szemben figyelemre méltó nagyságról tett tanúságot. Nem hagyta magát megtörni, és ezt a török rendszernek minden nap megmutatta. Yücel harcot folytatott, nemcsak magáért, hanem minden olyan újságíróért, akiket igazságtalanul börtönöztek be Törökországban.
Számtalan ember támogatta őt Törökországban és Németországban ebben a küzdelemben: felesége, Dilek Mayatürk, húga Ilkay Yücel, ügyvédje, Veysel Ok, “Világ” kollégája, Daniel Dylan-Böhmer, Doris Akrap, Imran Ayata, Özlem Topcu, Freundeskreis FreeDeniz “és még sokan mások. Biztosították Yücelt abban, hogy a börtönben sem felejtették el. Kiszabadítása is érdemük.
Minden öröm mellett van egy “de” is – mindenekelőtt, az állam aki Yücelt fogva tartotta Törökország volt.
Recep Tayyip Erdogan török elnök azt állítja, hogy országa igazságszolgáltatása független. A Yücel ügy ismét azt bizonyítja, hogy ez nem igaz. Egy évig az ügyészség még csak nem is terjesztett elő vádat Yücel ellen. Erdogan az újságírót egyfajta túszként tartotta. Yücel nem akarta kiadatását, például az állítólagos török puskák vagy fegyverkereskedelemmel kapcsolatban. Maga Yücel állította, hogy nem áll rendelkezésre “piszkos ügyletekre”.
Yücel letartóztatása nem alkotmányos döntés volt. És a kiszabadulása nem. Az esetet Erdogan taktikája határozta meg.
Erdogant csodálói idealistaként, az ellenfelei ideológusként érzékelik. Valójában a török elnök mindenek felett egy dolog: egy opportunista.
Néhány héttel ezelőtt Erdogan felhívta a figyelmet a német nácikra és terroristákra. Most a szövetségi kormány közelségét keresi. A fordulat a pragmatikus megfontolásokat követi: Törökországban 2019-ben, esetleg korábban lévő választások. Erdogan a gazdaság stabilitásától függ – ez aligha lehetséges Németország nélkül.
A szövetségi kormánynak nem szabad azt az illúziót hinni, hogy Yücel kiszabadításával Törökország demokráciája és jogállamisága helyreáll. Erdogan lehet a Berlin felé irányuló eszkalációmentesség. Belföldön folytatja önkényuralmi szerepét.
Ugyanezen a napon mikor Yücelt szabadon engedték, hat török újságírót életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek: Ahmet Altant, a “Taraf ” lap egykori főszerkesztőjét, Mehmet Altant, Nazli Ilcakot, Fevzi Yazicit, Yakup Simseket és Sükrü Tugrul Özsengült. Németországnak nem szabad elfelejtenie ezt.
spiegel.de tudósítása alapján
Facebook
Twitter
Pinterest
Instagram
Google+
YouTube
LinkedIn
RSS