Angela Merkel már készül Merkel IV kormányának megalakítására. A választási győzelem biztos, de elhárítja a sérüléseket is. A kancellár szenved a legtöbbet.
l
Angela Merkel számára van jó és rossz hír. A jó hír az, hogy vasárnap megnyeri a Bundestag választásokat. Németország Merkel kormánya előtt áll, és lehetséges, hogy egy koalíciót választanak. Angela Merkel tehát a német történelem egyik fő alakja lett. Hivatali ideje már 12 éves, hamarosan elérheti Konrad Adenauer (14 éves), Helmut Kohl (16 éves) és Otto von Bismarck (19 éves) hivatali idejét.
Még a politikai ellenfelek is tiszteletben tartják nemzetközi hírnevüket. A zsarnokok, a diktátorok és az elrendelt elnökök kényelmetlen világában gyakran egyensúlyi, csendes indokként működik. Ez – a hét nemzetközi vezető cikkei ismét büszkélkednek – a “liberális nyugati” prudens “vezető”, “a világ legerősebb nõje” és a “békeorientált világpolitikus”, amely elnyeri Németország hírnevét. Ezenkívül Németország gazdasági helyzete rendkívül virágzó – a szomszédságban zajló válságok és háborúk ellenére sok német egyszerűen ragaszkodik Merkel 12 évéhez és így ismét meghosszabbitja az állandó kancellári posztot.
És mégis a kancellár megoldotta a nehézségeket. Mert még rossz hír is van bőven, ezért ez a Merkel IV győzelem sem diadalmas sem zökkenőmentes. A választási eredmény valószínűleg egyértelműen mutatja a lassulás jeleit, amelynek vonatát – Martin Schulztól eltérően – nem kisiklatták, de hosszú utat tett meg.
A migrációs politika mint kardinális hiba
Mindenekelőtt a migrációs politika bizonyítja, hogy kegyelmi hibája a regency. Németországban nemcsak a társadalmi feszültségek emelkedtek jelentősen. A köztársaság elveszítette belsõ békéjét, saját egyensúlyát, megosztottá vált. A jobboldali populista párt (AfD) óriási emelkedése és a SED utódjához (Die Linke) való alig alacsonyabb beáramlás riasztó kép a köztársaság számára. Nem segíti az új kormányt, ha megsérti a felek szavazatait vagy tisztségviselőit. Merkel harcolni fog a nyilvánvaló problémákkal és hibákkal, ezért egy kicsit felül kell vizsgálnia politikáját.
Ha a “tükör” azzal vádolja Angela Merkelt, hogy az Afd anyja, akkor ez polemikusan eltúlzott. De a köztársaság polarizációjáért való felelősségük ott van.
Így ez a választás úgy tűnik, mintha a hatalom utolsó balladája lenne, mint a mottója: “Nos, még mindig megmarad a lehetőség”. Merkel tudatában már nem a szív múmiája, a bizalom nagynénjének választják – a németek és az ő érzelmi távolsága egyre nagyobb lesz. Ez a gyengülő elfogadottság problémát jelenthet a közelgő konfliktusokban. Mert a következő törvényhozásban mindenki tudja, minden versenyzőről, hogy a Kancellár ősszel érkezett, és ellenáll az egyre kisebb kockázatnak.
A CSU Merkel lesz
Azonban Merkel IV kormánya is elkezdi a hatalom-politikai stabilizációját. Eleinte a kancellárnak kellemetlen lesz hogy a CSU-val kell foglalkoznia. Nemcsak, hogy a bajor kancellárok a migrációs politikára vonatkozó alapvető korrekciókat (kulcsszó felső határa) követelik majd. A CSU különösen a 2018-as Országgyűlési választásokon határozza meg politikáját a következő hónapokban. Ez Merkel számára kellemetlen lesz, mert a CSU különösen az AFD-től fél. Seehofer, Merkel ezért Joachim Hermannot egy szövetségi belügyminisztériummal látja el, aki “fekete sheriff” -ként kívánja irányítani a német belföldi politikát és a határbiztonságot. Ugyanakkor Alexander Dobrindt Merkel kritikus,erőteljes stratégiai vezetője lesz a CSU regionális csoportjának. És Seehofer küld egy harmadik nehézsúlyút (talán Karl-Theodor zu Guttenbergt, aki szintén nem viszonyúl Merkelhez pozitív hozzáállással) Berlinbe, hogy dokumentálja a CSU új tervezési jellemzőit. A kancellárt tehát a müncheni körzet veszi körül.
Ugyanakkor koalíciója valószínűleg nehezebbé válik. Ha a Grand Koalíció folytatása folytatódik, akkor a CDU és az SPD veszélyezteti etnikumuk létezésének felbomlását. A fokozatos megszüntetés, az SPD nem stabil koalíciós partner négy évig. De a jamaikai koalíció kevés stabilitást és még kevesebb helyet ígér. A viták fontos alaphelyzeteket jelentenek a Zöldek, az FDP és a CSU között.
A nemzetközi jelenetnek sokkal mélyebb hatása van a Merkel IV-re, mint korábban. A nem-nacionalista zaklatás politikusai Moszkvából, Ankarából és Washingtonból fenyegetik Európát. A britek megszakítják a németeket a Brexit-szel, a többi pedig mélyen elutasít. Berlin szomszédaival, például Lengyelországgal, Csehországgal vagy Magyarországgal való kapcsolata szinte mérgező – rövid, kényelmetlenül érzi magát.
Nehéz elképzelni, hogy mi fog történni, ha a jó gazdasági helyzet az elkövetkező négy évben megszakad, ami várhatóan évekig tartó fellendülés után várható. Számos halasztott reform Németország néhány belső konfliktusát csak a gazdasági fellendülés gátolta. Németországnak valóban szüksége lenne egy új digitális menetrendre, hogy felkészüljön a recesszióra. Vajon Merkel merné-e tartani az országot a népszerűtlen döntésekkel járó hosszú távú válság miatt – ahogyan Gerhard Schröder? Talán Merkel lemond a törvényhozás közepén, és előbb lemond mint kancellár, egy kancellárnak az idejük utolsó estéjén, senki sem kancellár. Joga lenne rá.
n-tv.de tudósítása alapján
Facebook
Twitter
Pinterest
Instagram
Google+
YouTube
LinkedIn
RSS