Több mint egy év börtönbüntetés után Deniz Yücel szabad. Végre. Az a tény, hogy a német újságíró elhagyta Törökországot, több mint egy tragikus egyéni ügy boldog vége. Túl sok jó értelmezése az eseménynek nincs.
Deniz Yücel kiadása túlságosan elhúzódó hír. Mindazonáltal a német újságíró neve nem esik gyakran a müncheni biztonsági konferencián szóba. Még akkor sem, amikor kifejezetten Törökországról és a világ többi részével való kapcsolatáról van szó.
Még a német ügyvezető külügyminiszter, Sigmar Gabriel is a konferencián csak nagyon óvatosan beszél. Felhívja az újságíró megjelenésére a figyelmet, hogy a diplomáciai és a fáradhatatlan társalgási kísérletek sikerhez vezettek. Nem akarja azonban összekapcsolni Yücel esetét a nyilvánvalóan “sokkal nagyobb nehézségekkel”. “Ez az egyetlen probléma a világi problémák előtt.”
A Yücel-ügyben való visszatartás indokolt: Törökország jelenleg egy siralmas háborúban vesz részt Szíria északi részén. Ő a NATO egyik kulcsfontosságú partnere, amelynek valójában tagja, az afrini régióban folytat háborút. A török hadsereg a német Leopard II harckocsikat a szíriai kurdok ellen is beveti. Az e miatti háborgás egyébként nem álszent dolog, hiszen évek óta teljesen nyílvánvaló, hogy Törökország sokkal komolyabb fenyegetésként tekint a szíriai kurdokra, mint az Iszlám Államra.
A Recep Tayyip Erdogan elnök melletti vezetés megkerüli a nemzetközi szankciókat. Mindazonáltal nem gyakorolja a demokráciát és a jogállamiságot saját országában, elnyomva a népesség egészét.
Mindenesetre Deniz Yücel kiadása nem változtat semmit. Az, hogy pénteken szabadon elhagyhatta börtönét, még mindig több mint egy tragikus egyéni ügy boldog befejezése. Ez egy pozitív jel – óvatosan kell használni.
Ritkán megfigyelt szolidaritás
Yücel szimbólum lett Németországban és Törökországban. A Szövetségi Köztársaságban mindenekelőtt az újságírói hősiesség szimbóluma. Mert az igazságot kereste, elfogadta a török állammal való összecsapást. Kilenc hónapig magánzárkában tartották és mégis bátorságot tanusított. Elzárkózott a váltságdíjtól egy “piszkos ügylettől”. Yücel megérdemelten kapott számos újságírói díjat, mert sok ember számára példakép.
Ugyanez történt Törökországban, de az ellenkezője. Erdogan elnök Yücelt “német ügynöknek” és “terroristának” nevezte, tagadta, hogy Yücel egyáltalán újságíró.
Az a tény, hogy Ankarában és Berlinben mindazonáltal képesek voltak megállapodni ebben a rendkívül megterhelt ügyben, az érték messze meghaladja az egyedi esetet. Az emberi jogi aktivista, Peter Steudtner és az újságíró, Mesale Tolu szabadulása is bizonyos mértékig már ennek tudható be – mostanra úgy tűnik, hogy a berlini és ankarai kétoldalú kapcsolatokban is történik valami. Ez pedig eredmény az elmúlt évek tapasztalataival szemben.
Egész életen át tartó elszigeteltség
Túl sok az értelmezés az ügyben, azonban nem szinonim. Nem titok, hogy Erdogan az ország stabil gazdasági helyzetére támaszkodik. 2019-ben Törökországban sor kerül az önkormányzati, parlamenti és elnökválasztásra. Erdogannak szüksége van Németországra.
Ironikus módon Yücel szabadon bocsátása tehát a török állam önkényességének is bizonyítéka. A Yücel ellen most több mint egy évvel bebörtönzése után lesz vádirat. Az állítások tarthatatlanok. A török igazságszolgáltatás most megkezdi a tárgyalást, amelyben az ügyész 18 év börtönbüntetést követel. Yücel-t hagyta elmenni a börtönből és az országból, Berlinben van. Az nyilvánvalóan aligha bizonyítható, hogy Törökországban csak egyvalaki dönt arról, ki szabad és ki nem: Erdogan.
Az újságíróknak és az ellenzék tagjainak is félniük kell a jövőben. Deniz Yücel szabadon bocsátásának napján hat török társára életfogytiglani börtön büntetést szabtak ki. Az életük hátralévő részében fogva tartják őket – a nap 23 órájában teljes elszigeteltségben.
n-tv.de tudósítása alapján
Facebook
Twitter
Pinterest
Instagram
Google+
YouTube
LinkedIn
RSS