Az észak-koreai nukleáris és rakéta ambíciókkal kapcsolatos folyamatban lévő állásfoglalás közepette az Egyesült Államok igyekszik végrehajtani egy nem katonai stratégiát a válság megoldására.
Az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak észak-koreához való megközelítésének kulcsfontosságú összetevője a diplomáciai elszigeteltség. Továbbá az elmaradott ázsiai nemzet felé a gazdasági nyomás fokozása. A Fehér Ház arra számít, hogy a kezdeményezés segíthet két cél elérésében.
Célja, hogy megbüntesse az észak-koreai vezetést a nukleáris és rakéta-arzenál fejlesztése miatt. Amerikai tisztviselők úgy vélik, hogy a nemzetközi elszigeteltség ösztönözheti az észak-koreai kormányt, hogy tárgyaljon.
“Tudjuk, hogy sokat törődnek a nemzetközi hírnevükkel” – mondta Mark Tokola, aki a dél- koreai Gazdasági Intézet elnökhelyettese Washingtonban.
Novemberben Phenjan tesztelte a Hwasong-15 interkontinentális ballisztikus rakétát (ICBM). Az eddig legerősebb rakéta Japán északi partjaitól 250 kilométerre csapódott a tengerbe, de magasabban szállt, mint más korábbi észak-koreai tesztrakéta. A működőképes Hwasong-15 hossza meghaladja a 13 000 km-t, amellyel képes elérni az Egyesült Államok egész területét. Phenjan kommentálta a kilövést, kijelentve, hogy befejezte “nukleáris erejének érvényesítését” a Hwasong-15 ICBM fejlesztésével.
“Ma arra hívjuk fel a nemzeteket, hogy szüntessék meg az összes kapcsolatot Észak-Koreával. Az ENSZ szankcióinak teljes körű végrehajtása mellett minden országnak szigorú diplomáciai kapcsolatokat kell tanúsítania Észak-Koreával. Korlátozni kell a katonai, tudományos, műszaki vagy kereskedelmi együttműködést.” Mondta Nikki Haley az Egyesült Államok ENSZ nagykövete.
Annak ellenére, hogy a Trump-adminisztráció tett egynéhány előrelépést Észak-Korea diplomáciai nyomásával kapcsolatban, Phenjan még mindig nem lesz teljesen elszigetelve a nemzetközi színtéren.
Van néhány példa. Novemberben Kína magas szintű különmegbízottot küldött Észak-Koreába a tárgyalások lebonyolítására. Észak-Koreában nemrég látogatást tett egy orosz parlamenti küldöttség, hogy elejét vegye a feszültség további növekedésének. Mind Moszkva, mind Peking felhívta az észak-koreai válságra a figyelmet, és ragaszkodott hozzá, hogy csak diplomáciai megoldást mutassanak fel az érintettek. Valószínűtlen, hogy Oroszország és Kína bevonása nélkül sikerrel járna a diplomáciai nyomás Phenjanban.
Az elmúlt héten Észak-Koreában látogatást tett az ENSZ politikai ügyekért felelős főtitkárhelyettese, Jeffrey Feltman. Hét éve nem járt ilyen magas rangú ENSZ tisztviselő az elszigetelődött diktatúrában. Feltman öt napot töltött Észak-Koreában, és tárgyalásokat folytatott az ország külügyminiszterével.
Észak-Korea barátságos kapcsolatot tart fenn Kubával. November végén a legnépszerűbb észak-koreai diplomata, Ri Yong-Ho látogatott Havannába, és találkozott Raul Castroval Kuba elnökével. A testvéri találkozón mindkét fél megjegyezte a két nemzet történelmi barátságát, és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi témákról beszéltek. A kubai külügyminisztérium nyilatkozata szerint Havanna és Phenjan egyaránt amerikai szankciókkal küszködik. Szerintük Washington “egyoldalú és önkényes listái és kijelölései”, eredményezték a “nemzetközi joggal ellentétes kényszerítő intézkedéseket”.
Trump politikájának második része az észak-koreai válságra “maximális nyomás és elkötelezettség” feltételezésére utal. Suzanne DiMaggio az Új-Amerika vezetője, ahol az amerikai külpolitikára, a Közel-Keletre és Ázsiára összpontosít. Különös érdeklődést tanúsít a politikai párbeszéd szerepével azon országokkal, amelyeknek az Egyesült Államokban korlátozott vagy nincs hivatalos kapcsolata, különösen Irán és Észak-Korea. DiMaggio szerint az Új-Amerika gondolkodásában Washington nem teljesen összpontosít a nyomásra, míg “ez valószínűleg olyan alkalmas időzítés, mint bármelyik, hogy megpróbálja támogatni az elkötelezettséget”.
sputnik tudósítása alapján
Facebook
Twitter
Pinterest
Instagram
Google+
YouTube
LinkedIn
RSS